3. fejezet - Vasárnap :)

Az egész hetem így telt: suli, különórák, beszélgetés Bree-vel, gitározás otthon, olvasás, naplóírás...
Mindig is szerettem a szombatokat... későig fent lehet ülni, mivel másnap nincs suli, egész nap szinte lazsálhatok (jó, persze takarításon stb. kívül) és ábrándozhatok...
Most is a nappaliban ültem, a kanapén, felhúzott lábakkal, egy bögre forró teával a kezemben, és hallgattam anyát. Arról beszélt, hogy holnap elmegyünk vásárolgatni. Bár, hallottam, amit mond, annyira nem figyeltem. Viszont egyvalamire felkaptam a fejemet:
- Kicsim, a koncerttel kapcsolatban... Nagyon sajnálom, de már nem tudtam venni jegyeket - mondta, mire én egy nagyot sóhajtottam és csak megvontam a vállam, bár belül szinte megsemmisültem. - Tudod, már egy óra alatt elkeltek - mentegetőzött. - De, ha legközelebb lesz, biztosan szerzek - mosolyodott el halványan.
- Biztosan... ezt mondtad múltkor is - szóltam mogorván. Gondoltam, hogy mégsem kellene anyát büntetni, ezért hozzátettem: - Jó, nem baj. Igazad van, majd legközelebb - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd felmentem a szobámba.
Bree-vel már egy ideje el szeretnénk elmenni egy One Direction koncertre, csak eddig nem volt túl sok szerencsénk az ügyben. Bár nem vagyunk a legnagyobb Directionerek, azért szeretjük a zenéjüket. Mellesleg anyáék csak egy londoni koncertbe egyeznének bele, ... csak az a bökkenő, hogy itt rekordgyorsasággal elkapkodják a jegyeket, így soha nem lesz esélyünk eljutni.
Felhívtam Bree-t. Hát, ő sem örült túlságosan, de már beletörődtünk. Addig maradnak a CD-k, képek, videók stb... nem voltam valami jó passzban.
Egész nap csak a gitáromon játszottam, tévéztem, Bree-vel telefonáltam... szóval, nyugis nap volt.
*Vasárnap*
Reggeli után anyával elmentünk a közeli plazába, apa addig feldíszítette a házat karácsonyi díszekkel. Én mondjuk, egyy kicsit korainak tartottam, de mindegy. Ezt az egyet sosem értettem: az emberek már novemberben bekattannak a karácsony miatt, így, mire eljön, szinte elegem van már az egész felhajtásból. Mármint, a plazában lévő díszekről, ajándékvásárlási őrületről és az értelmetlen reklámokról beszélek...
Jó kis csajos programnak indult... Anyával egymás után jártuk a boltokat és szinte mindent felpróbáltunk, ami megtetszett. Kaptam is néhány dolgot.

Aztán, az egyik boltban összefutottunk anya egyik munkatársával. Ők örültek egymásnak... én már kevésbé. Szóval, ugrott a további "anyával shoppingolunk" napom, mivel beültünk egy kávézóba, hogy beszélgethessenek. Egy darabig unottan ültem ott, majd szóltam, hogy körülnézek, és visszamentem a boltokhoz. Vettem magamnak egy pólót. Szinte minden boltba benéztem már, így visszamentem anyáékhoz.
- Alice. Nyugodtan hazamehetsz, ha akarsz - mondta anya.
Elmosolyodtam, majd elköszöntem tőlük.
A ház csodaszép lett. Apa jó munkát végzett. Beléptem, de bent nem volt senki. Gondoltam, apa biztosan elment Bree-ékhez, mivel megígérte nekik, hogy segít a ledsorok felhelyezésében.
Végül egy kád forró víz mellett döntöttem, kihasználva, hogy egyedül lehetek.

Egy óra múlva anya is hazaért. Megvártuk apát, majd ebédeltünk. Délután átmentem Bree-ékhez. Egész végig filmeket néztünk, beszélgettünk és jó sokat nevettünk. Hát, igen... nem is tudom, mit csinálnék az ilyen barátnős délutánok nélkül.

Este tévét néztem, majd elég korán lefeküdtem... hozzám képest furcsa.

2. fejezet - Jeremy :)

Amint megláttam, hogy ki áll ott, elmosolyodtam és lerohantam, hogy beengedjem...

- Jeremy! - ugrottam a nyakába, miután kinyitottam az ajtót.

- Szia! - ölelt meg, majd eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. - Én is örülök neked. Rég voltam itt... Szeptemberben - mondta mosolyogva. 

- Igen - vigyorogtam. - De most itt vagy - tettem hozzá, közben Jer észrevette, hogy pizsamában vagyok.

- Na, befelé, még megfagysz - tuszkolt be az ajtón.

- Nem fázom, na jó... egy kicsit - nevettem. - Várj, csak felöltözöm.

Felmentem a szobámba és amilyen gyorsan csak lehetett, rendbe szedtem magam. Amikor lementem, Jer a tévét kapcsolgatta. Odamentem hozzá.

- Amúgy, mit keresel Londonban? - érdeklődtem.

- Anyáéknak el kell intézniük valamit, így én is velük jöttem - nézett rám.

- Aha, de nektek nincs ma suli? - húztam össze a szemöldökömet.

- De... csak beteg vagyok. Nem kell suliba mennem - mosolyodott el ravaszul.

- A kis lógós - mutattam rá vigyorogva. - Akkor... elkísérsz? - néztem rá. 

- Persze - pattant fel, majd mindketten kiléptünk a hideg utcára. 

Egész végig beszélgettünk, amíg Bree-ékhez értünk. Itt becsengettem, majd Bree-vel kiegészülve, hárman mentünk tovább. Bree is nagyon örült, hogy láthatja Jeremyt. A sulinál aztán elbúcsúztunk tőle. Azt mondta, a szülei egy hivatalban vannak, így most ő is odamegy.

Délután Bree-vel nevetgélve hagytuk el a suli kapuját. Egyszer csak valaki hátulról átölelt. 

- Na, hova megyünk, csajok? - mosolygott ránk Jeremy.

- Starbucks? - vetette fel Bree.

Elsétáltunk a legközelebbi Starbucksig, majd beültünk. Én egy forrócsokit, a többiek egy-egy kávét rendeltek. 

Közben anyát felhívtam. Mondtam, hogy Jerrel és Bree-vel vagyok és, hogy nagyjából mikorra érek haza. Nagyon jól éreztük magunkat így hármasban. Jer mindig megnevettetett minket, így alig tudtuk meginni a forrócsokinkat/kávénkat. Végül, amikor már szürkébe váltott az ég, Jer hazakísért minket. Bree-től elbúcsúztunk a háza előtt, majd hazasétáltunk hozzánk. Jer még bejött, hogy üdvözölje anyáékat is. Meglepetésünkre Jeremy szülei és apáék a nappaliban ültek és beszélgettek. Még maradtak egy órát, majd menniük kellett. Anyáék megbeszélték, hogy majd a téli szünetben Jeremyéknél tölthetek egy hetet. Ennek mindketten nagyon örültünk. Kikunyiztam anyáéktól, hogy hadd jöjjön velem Bree is, hiszen mi szinte össze vagyunk nőve. Végül felhívtam Bree-t, aki nagyon örült a hírnek.

Jeremyék végül hazamentek, én meg lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni...

1. fejezet - Egy napom

*Brr-Brr* Az ébresztőm csörgésére nyitottam ki a szemem. Álmosan az éjjeliszekrényen kezdtem el tapogatózni, megtaláltam és leállítottam. Felálltam, majd kinéztem az ablakon. Az ablak alatti fűtőtesthez érintettem a kezemet. Jólesően meleg volt, mivel november vége felé járunk és az idő kezd hideg lenni. A reggeli ködöt még látni lehetett. A táj kopáran festett, már, ami a fákat illeti. Az épületek viszont még tükrözték a nyár hangulatát. Lenéztem az utcára. A járókelők sietősen sétáltak a járdán. Az autókról nem is beszélve. Idilli hétfő reggel Londonban. Elmosolyodtam, majd átmentem a fürdőbe. Megmosakodtam, majd belenéztem a tükörbe. Egész jól festettem, ahhoz képest, hogy tegnap este Tél-buli volt a suliban, délelőtt meg Bree-vel egy fotókiállításon voltunk, ahol néhány általa készített kép is szerepelt. Tényleg nagyon tehetséges, sokan megdicsérték.
Visszamentem a szobámba és a szekrényemhez léptem. Végignéztem a ruháimon. Végül kivettem egy meleg pulcsit. Felöltöztem, majd lementem reggelizni.

Anyáék már rég elmentek dolgozni, egyedül voltam. A hűtőből kipakoltam néhány dolgot, majd átmentem az  étkezőbe velük. Miután megreggeliztem, feldobtam egy kevés sminket és elindultam Bree-hez. Minden nap együtt szoktunk suliba menni, mivel csak egy utcányira lakunk egymástól. 

- Szia! - öleltem át mosolyogva, amikor ajtót nyitott nekem.

- Szia! - viszonozta az ölelésemet, majd felkapta a táskáját és elindultunk.

- Egy hét és téli szünet - mondtam boldogan.

- Igen. Sok ötletem van - mosolygott rám huncutan.

- Azt gondolom - borzoltam össze vörös fürtjeit. 

Gyorsan eltelt a tanórák első fele. Ebédszünetben általában kajálás után mindig a suliboxok melletti lépcsőn ülve szoktunk beszélgetni. Hol csak ketten, hol a többiekkel. Most is ott ültünk, amikor Mendy Fridge és két utánfutója elparádézott előttünk. 

- Még mindig nem bírom azt a csajt - nézett utánuk Bree a fejét csóválva. - Még akkor sem, ha másfél év... az másfél év - töprengett. - Miért ilyen undok mindenkivel? 

- Nem tudom. Ő egyszerűen ilyen. Minden suliban vannak ilyen plazacicák. Még itt is, sajnos - húztam el a számat.

Mindketten felpattantunk, mivel becsöngettek. Visszamentünk az osztályba, és a helyünkre ültünk. A tanár is hamarosan megérkezett. Matek... blah! Nem a kedvencem...

- Nézzük csak, ki oldja meg a leckét a táblánál? - kérdezte mosolyogva, ami inkább vicsorgás volt. - Mondjuk... - lapozgatott a naplóban. - Miss Fridge? - nézett fel.

Mendy, kezében a füzetével kényelmesen felállt, és kecsesen a táblához sétált. Fekete haját ráérősen megigazította, majd kézbe vett egy krétát. A tanár türelmetlenül nézte.

- Ha kérhetem, még ma - sóhajtott.

Mendy undokan a plafonra bámult, majd elkezdte felírni a példát. Én közben összenéztem Bree-vel. 

- Idén hol szilveszterezünk? - kérdeztem suttogva.

- Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam - válaszolta halkan. - Van ötleted? 

- Van... - mosolyodtam el.

- Miss Wenderson és Miss Madison, a táblánál szeretnék folytatni? - szólt a tanár, mire mindketten összerezzentünk. 

- Nem, elnézést - mondtuk egyszerre, majd összemosolyogtunk. Óra végéig meg sem szólaltunk...

A maradék órák gyorsan tovaszálltak, és azon kaptam magam, hogy már hazafelé baktatunk a dombon.

- Na, és mi az ötleted? Hol várjuk meg az új évet? - kérdezte Bree.

- Hát, arra gondoltam, mi lenne ha Manchesterbe mennénk? - vetettem fel.

- Jó ötlet! - mosolyodott el.

Elköszöntünk egymástól, mivel Bree rajzszakkörre ment. Így néz ki minden hetünk: Bree-nek hétfőn rajzszakkör, szerdán fotósuli; nekem szerdán gitár, csütörtökön zongoraóra. És ez mind a suliban.

Szóval, egyedül hazamentem. Felmentem a szobámba és megcsináltam  leckéimet. Közben eleredt az eső és kezdett sötétedni, így leültem egy könyvvel az ablakhoz és olvastam. 

- Szia, kicsim - hallottam anya hangját, így elszakadtam a soroktól és lementem.

Mosolyogva üdvözöltem őt. Néhány percen belül megérkezett apa is, aki eddig a kocsinál volt. Őt is megöleltem, majd megvacsoráztunk. Vacsi után visszamentem a szobámba. Már nem volt kedvem olvasni, így csak lehuppantam az ágyra és végignéztem a szobámon. Megakadt a szemem a gitáromon, így megragadtam és behangoltam. Nem tudtam mit játsszak, így előkaptam a kottáimat és átlapoztam őket. Végül egy - a szívemhez nagyon közel álló - dalt kezdtem el pengetni. Little Things... Elmosolyodtam, majd elkezdtem énekelni is hozzá. 

Ezt a képet nyáron készítette Bree rólam, miközben gitároztam:

- Alice, késő van. Most már tedd el a gitárt - nyitott be anya mosolyogva.

Ránéztem az órámra. Hű, jó sokáig elvoltam itt... Elszakadtam a gitáromtól és lefeküdtem aludni. 

*pár órával később*

Reggel valami furcsa zajra ébredtem. Kinyitottam a szemem, bár a nappali fény még bántotta. Az ablakomtól jött a zaj, valaki kaviccsal dobálta. Összehúzott szemöldökkel odasétáltam és kinéztem. Amint megláttam, hogy ki áll ott, elmosolyodtam és lerohantam, hogy beengedjem...

Szereplők + néhány infó :)

Alice Wenderson

Ez vagyok én. Egy lány nagy álmokkal. Angliában élek szüleimmel amióta az eszemet tudom. A gimit már Londonban kezdtem, de Whitehavenben születtem. Nagyon szerettem itt lakni. Most 17 éves vagyok. Szeretek a barátaimmal nevetni, olvasni és írni. Eddig nem nagyon volt szerencsém a fiúkkal, bár néhányukkal jóban vagyok, de ezek csak barátságok...

Bree Madison
Bree a legjobb barátnőm. Ő is 17 éves, néhány hónappal idősebb nálam. Mindent megosztunk egymással és mindig kiállunk egymásért. Imád fényképezni, nagyon tehetséges benne. Kicsit bohókás lány. Szeretem a vörös fürtjeit birizgálni. :) Nagyon jól kiegészítjük egymást. Rendszerint egymás társaságában szoktuk eltölteni a szabadidőnket. Ilyenkor rengeteget nevetünk...

+ egy kis infó: A rólunk készült két kép tavaly télen készült, amikor úgy döntöttünk, megpróbálunk profi fotóst alakítani. Egész jól sikerült. :D

Olyan gimibe járunk, ahol télen nem kell bejárni. Tudtom szerint ez az egyetlen iskola, ahol ez így van megoldva. A tananyag annyira nem kötött és így könnyedén be van osztva az időnk. A suli inkább művészi vonalt képvisel. Ennek megfelelően egész júniusban suliba járunk, de ezt senki nem bánja annyira. A tantestület azért döntött így, mert mindenki a hóval, karácsonnyal, újévvel stb. foglalkozna tanulás helyett, így csak a nyarunk lett rövidebb. Cserébe az egész tél a miénk...

Jeremy Brender

Jeremy a legjobb fiúbarát a világon. :) Ő az, aki megért az ellenkező nemből. Ő 18 éves, de néha úgy érzem, én vagyok az idősebb közülünk. :D Vele mindent meg lehet beszélni. Sokszor megnevettet. Óvodás korunk óta jóban vagyunk, így, amikor Londonba költöztünk, nagyon szomorúak voltunk mindketten. Azóta kevesebb időt töltünk együtt, de a barátságunk a régi maradt...

One Direction

Gondolom, őket senkinek sem kell bemutatni. :D De azért... Ők egy brit/ír fiúbanda. Liam Payne, Zayn Malik, Niall Horan, Louis Tomlinson és Harry Styles a 2010-es angol X Factor-ban kerültek össze és azóta egyre nagyobb sikereket érnek el a zenei pályán...

Prológus

A tél egy varázslatos évszak. A karácsony hangulata mindenkit magával ragad. Sütemények illata lengi körül a házakat. A gyerekek izgatottan kutakodnak. Ilyenkor mindenki kicsit gyerek lehet újra.
A hó fehérsége ellensúlyozza a komor időt. A hópelyhek békésen szállingóznak  a nesztelen éjszakában... és ennyiben ki is merül. Marad az egyszerű, üres tél. Egy pontig én is ezt gondoltam... Hogy a télben ezeken kívül nincs semmi. Hogy az édes máz mögött nem rejtőzik semmi különleges. Aztán egy napon minden megváltozott...
A telet a tavasz követi. A változás. De ha megváltozik minden, akkor mi marad a régi? Az is eltűnik, amiről azt hittük örök? A szerelem. Ez is szerte foszlik a téllel együtt... vagy megmarad, mert erősebb, mint hittük? Mi történik, ha elolvad a hó? A napsugarak lassan mindent felolvasztanak és eltűnik a köd... Vajon a világot és a minket körülvevő dolgokat akkor is ugyanígy látjuk majd?
Kérdések és kétségek...
A szerelem eltűnhet? Az idő majd mindent megválaszol...