Díj *-*

Köszönöm a díjat Alexának! :)) I luv U my Mofó.*-*

Top Secret Díj
Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod!
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek? A keresztnevem Tímea, de mindenki Timinek szólít. :)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni? A lassú dalokon. Pl. Little Things. Bár, nem szeretek sírni. :$ Ki szeret? 

3. Félsz a sötétben? Igen, picit. :$

4. Szerelmes vagy valakibe? Háát... Nem. :$ 

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled? Nem nagyon volt olyan kifejezetten ciki helyzetem/dolgom... és most nem is jut eszembe semmi. xD 

6. Gondolatban öleltél már meg valakit? Aham :33 

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent? Szerintem ugyanolyan nap, mint a többi. Legfeljebb néhány ember túlreagálja...

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? Ööö... Biztos van olyan. :D

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel? Nem. ;) Ha szeretek valamit, azt felvállalom. :)

10. Kiskorodban sírtál, amikor szurit kaptál? Ühüm. :$

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? Hüh. Azt nehezem szoknám meg. 

12. Szoktál álmodozni? Persze. *-* Mindenki szokott. :)

13. Járnál Chace Crawforddal? Annyira nem ismerem, de így ránézésre helyesnek tűnik. Hát, nem tudom... 

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? Kettőt, esetleg hármat. Egy fiú és egy lány. *-* A neveken nem gondolkodtam még...

15. Adni vagy kapni jobb? Mindkettő! Adni azért, mert jó érzés látni a boldogságot, amit te okoztál. Kapni azért, mert boldogsággal tölt el, hogy valaki gondolt rám. :)
16. Titkom: Ha ellopod a titkos naplómat, megtudod... (Nincs is ilyenem. xD)
17. Bakancslista: 
- Találkozni a 1D-nel.
- Eljutni UK-ba/Írországba meg Franciao.-ba.
- És még néhány dolog, ami nem jutott most eszembe. ;)

Aki tőlem kap díjat:
http://kitalalt-tortenetem.blogger.hu/
http://withyouniall.blogspot.hu/
http://onedirection-forever-dreamer.blogspot.hu/
http://remember-the-best-moments.blogspot.hu/
(5.-et nem tudok, mivel mostanában ezeket a blogokat olvasom, amik tetszenek is. :D)

UI: Aki mindkét blogomról kapott tőlem díjat, az vegye úgy, mintha csak egyszer kapott volna. <3

UUI: A kövi fejezet hamarosan érkezik, csak mostanában el voltam havazva mindennel (felvételi stb.), de 2. félévben (remélem) több időm lesz. :) Kitartást annak, aki olvassa a blogomat. ;) .xx

7. fejezet - I'm in trouble because of you...

Amikor bekanyarodott - ezáltal látóteremen kívülre került -, bementem a házba...
- Alice Wenderson! - hallottam anya csöppet sem higgadt hangját.
- Itthon vagytok? Azt hittem Jeffékhez mentek... - léptem el az ajtótól.
- Igen, oda megyünk. Illetve eddig ott voltunk. Csak hazaugrottunk pár dologért - emelte fel a kezében tartott táskát. - Hol voltál? Miért nem volt nálad a telefonod? - nézett rám aggódó tekintettel.
- Ööö... csak leugrottam a vásárba, mert kérted. Nem gondoltam, hogy eddig ott leszek, így nem vittem telefont. Amúgy is le volt merülve - magyarázkodtam.
- Alice... - szólalt meg apa. - Megmondtuk, hogy mindig légy elérhető, vagy tájékoztass minket arról, hogy hova mész. Ráadásul egyedül.
- De... - gondolkodtam. Ki kell valahogy húznom magam ebből. - Bree is velem volt - jutott eszembe.
Anyáék összenéztek, majd apa elhúzta a száját.
- Beszéltünk Bree szüleivel. Bree egész nap a nagynénjénél volt... - tette karba a kezeit, miközben fürkészve nézett.
Az ajkamba harapva lehunytam a szemem. Nem akartam elmondani az igazságot. Hogy reagálnának arra, hogy majdnem elütöttek... És az utána történtek? Nem, semmiképp sem lenne jó, ha elmondanám.
- Alice. Tudom, hogy mindjárt nagykorú leszel, meg eddig nem is volt veled probléma... De most muszáj ezt tennünk - nézett anya apára. - Szobafogság - jelentette ki. - És tartozol egy magyarázattal.
Bólintottam. Nem voltam mérges. Igazuk volt. Elmondtam nekik, hogy csak magával ragadott a vásári hangulat és ezért eddig ott ragadtam. Odaadtam anyának a dolgokat, amiket kérésére vettem. Még néhány percig beszélgettünk, majd menniük kellett Jeffékhez. A falióra ekkor 00:26-ot mutatott. Inkább felmentem aludni...

*Reggel*
Felébredtem és valahogy kikerültem az ágyból. Álmosan néztem ki az ablakon. A hó - ami néhány napja hullott - elolvadt. Viszont minden ködös volt. A szemben levő ház körvonalait is alig láttam. Átmentem a fürdőszobába, majd vissza a szobámba.
Felöltöztem és lementem reggelizni. Épp a hűtőben kutakodtam, amikor csöngettek. Az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitottam. Amint megláttam, hogy ki az, elmosolyodtam.
- Szia - köszönt Harry.
Én is köszöntem, majd beinvitáltam.
- Egyedül vagyok itthon, a szüleim apa munkatársainál vannak - mondtam, amikor beértünk a konyhába, mivel felőlük érdeklődött.
- Aha... Nem szeretnél eljönni velem ma valahova? - kérdezte.
- Hát... szobafogságban vagyok - húztam el a számat.
- Ó. Miattam? - harapott az ajkába, de a szemén láttam, hogy mosolyog.
- Tulajdonképpen igen - mosolyodtam el. - Nem volt valami jó döntés itthon hagyni a telefonomat - tettem hozzá. - Egy ideig nem mehetek sehova.
- Sajnálom - nézett a szemembe. - Ha mondtad volna, nem rabolom tegnap az idődet - mondta.
- Nem raboltad - nevettem el magam. - Mindegy, ez már így alakult - vontam meg a vállam.
Megvárta, amíg reggelizem, majd átmentünk a nappaliba.
- A szüleid tudják, hogy velem voltál tegnap? Beszélhetnék velük, hátha... - mondta Harry, de én a szavába vágtam.
- Nem, nem tudják. Érdekesen hangzana, ha elmondanám nekik, hogy igazából mi történt. Féltenek... - magyaráztam. - Meg hát... nekem is olyan furcsa ez az egész.
Harry csak mosolyogva bólintott. Beszélgettünk egy darabig, majd kocsizajra lettünk figyelmesek.
- Ezek a szüleim - kerekedett el a szemem.
- Ezt most úgy mondod, mint a filmekben - nevetett.
- Ez nem vicces - néztem rá. - Ez egy nagyon hülye helyzet, de... - kattogott az agyam.
Mindketten felpattantunk, majd Harryt kiengedtem a hátsóajtón, ahol megkerülve a házat kijuthat. A kertben megtoppant, majd a szemembe nézett.
- Két napja ismerlek, de már bujkálnom kell a szüleid elől - mondta komoly arccal, majd elnevette magát.
Én is halkan felnevettem, majd kimentem hozzá. Közben a szüleim léptei hallatszottak a lakás bejáratánál.
- Igaz - tártam szét a kezeimet nevetve. - Siess - biccentettem a házunk felé, jelezve, hogy anyáék bármelyik pillanatba akár hátra is jöhetnek.
Harry mosolyogva  megrázta a fejét, majd kacsintott egyet és elment. Karba tett kézzel néztem utána egy darabig, majd bementem a házba.
- Milyen volt Jefféknél? - léptem be az előszobába. Anya épp a kabátját vette le.
- Jó volt. Neked unalmas lett volna - mosolyodott el. - Minden rendben? - fürkészte az arcomat.
- Persze, csak fáradt vagyok - mondtam, majd segítettem elkészíteni az ebédet.
Ebéd után apa valami BL meccsről kezdett el magyarázni nekem. Próbáltam arra koncentrálni amit mond, de sajnos nem nagyon ment. Megcsörrent a telefonom, mire hálásan néztem a készülékre. Apa abbahagyta a dumálást, így felvettem.
- Szia, Bree! - szóltam bele.
- Szia. Átjössz? - kérdezte.
- Hát... jobb lenne, ha te jönnél. Szobafogságban vagyok - mondtam, miközben apa mosolyogva nézett.
- Öhm, miért?
- Hosszú történet - legyintettem. - Átjöhet Bree? - suttogtam apának, mire bólintott.
- Hosszú - nevetett fel Bree. - Oké, akkor jövök - mondta, majd letettük.
Tíz percen belül meg is érkezett. Lányosan, egymás nyakába ugorva örültünk egymásnak, majd felmentünk a szobámba.
- Na, miért is vagy fogságban? - húzta fel mosolyogva az egyik szemöldökét Bree.
- Minden tegnap kezdődött, a vásárban... - kezdtem bele, miközben az ágyamon ültünk.