1. fejezet - Egy napom

*Brr-Brr* Az ébresztőm csörgésére nyitottam ki a szemem. Álmosan az éjjeliszekrényen kezdtem el tapogatózni, megtaláltam és leállítottam. Felálltam, majd kinéztem az ablakon. Az ablak alatti fűtőtesthez érintettem a kezemet. Jólesően meleg volt, mivel november vége felé járunk és az idő kezd hideg lenni. A reggeli ködöt még látni lehetett. A táj kopáran festett, már, ami a fákat illeti. Az épületek viszont még tükrözték a nyár hangulatát. Lenéztem az utcára. A járókelők sietősen sétáltak a járdán. Az autókról nem is beszélve. Idilli hétfő reggel Londonban. Elmosolyodtam, majd átmentem a fürdőbe. Megmosakodtam, majd belenéztem a tükörbe. Egész jól festettem, ahhoz képest, hogy tegnap este Tél-buli volt a suliban, délelőtt meg Bree-vel egy fotókiállításon voltunk, ahol néhány általa készített kép is szerepelt. Tényleg nagyon tehetséges, sokan megdicsérték.
Visszamentem a szobámba és a szekrényemhez léptem. Végignéztem a ruháimon. Végül kivettem egy meleg pulcsit. Felöltöztem, majd lementem reggelizni.

Anyáék már rég elmentek dolgozni, egyedül voltam. A hűtőből kipakoltam néhány dolgot, majd átmentem az  étkezőbe velük. Miután megreggeliztem, feldobtam egy kevés sminket és elindultam Bree-hez. Minden nap együtt szoktunk suliba menni, mivel csak egy utcányira lakunk egymástól. 

- Szia! - öleltem át mosolyogva, amikor ajtót nyitott nekem.

- Szia! - viszonozta az ölelésemet, majd felkapta a táskáját és elindultunk.

- Egy hét és téli szünet - mondtam boldogan.

- Igen. Sok ötletem van - mosolygott rám huncutan.

- Azt gondolom - borzoltam össze vörös fürtjeit. 

Gyorsan eltelt a tanórák első fele. Ebédszünetben általában kajálás után mindig a suliboxok melletti lépcsőn ülve szoktunk beszélgetni. Hol csak ketten, hol a többiekkel. Most is ott ültünk, amikor Mendy Fridge és két utánfutója elparádézott előttünk. 

- Még mindig nem bírom azt a csajt - nézett utánuk Bree a fejét csóválva. - Még akkor sem, ha másfél év... az másfél év - töprengett. - Miért ilyen undok mindenkivel? 

- Nem tudom. Ő egyszerűen ilyen. Minden suliban vannak ilyen plazacicák. Még itt is, sajnos - húztam el a számat.

Mindketten felpattantunk, mivel becsöngettek. Visszamentünk az osztályba, és a helyünkre ültünk. A tanár is hamarosan megérkezett. Matek... blah! Nem a kedvencem...

- Nézzük csak, ki oldja meg a leckét a táblánál? - kérdezte mosolyogva, ami inkább vicsorgás volt. - Mondjuk... - lapozgatott a naplóban. - Miss Fridge? - nézett fel.

Mendy, kezében a füzetével kényelmesen felállt, és kecsesen a táblához sétált. Fekete haját ráérősen megigazította, majd kézbe vett egy krétát. A tanár türelmetlenül nézte.

- Ha kérhetem, még ma - sóhajtott.

Mendy undokan a plafonra bámult, majd elkezdte felírni a példát. Én közben összenéztem Bree-vel. 

- Idén hol szilveszterezünk? - kérdeztem suttogva.

- Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam - válaszolta halkan. - Van ötleted? 

- Van... - mosolyodtam el.

- Miss Wenderson és Miss Madison, a táblánál szeretnék folytatni? - szólt a tanár, mire mindketten összerezzentünk. 

- Nem, elnézést - mondtuk egyszerre, majd összemosolyogtunk. Óra végéig meg sem szólaltunk...

A maradék órák gyorsan tovaszálltak, és azon kaptam magam, hogy már hazafelé baktatunk a dombon.

- Na, és mi az ötleted? Hol várjuk meg az új évet? - kérdezte Bree.

- Hát, arra gondoltam, mi lenne ha Manchesterbe mennénk? - vetettem fel.

- Jó ötlet! - mosolyodott el.

Elköszöntünk egymástól, mivel Bree rajzszakkörre ment. Így néz ki minden hetünk: Bree-nek hétfőn rajzszakkör, szerdán fotósuli; nekem szerdán gitár, csütörtökön zongoraóra. És ez mind a suliban.

Szóval, egyedül hazamentem. Felmentem a szobámba és megcsináltam  leckéimet. Közben eleredt az eső és kezdett sötétedni, így leültem egy könyvvel az ablakhoz és olvastam. 

- Szia, kicsim - hallottam anya hangját, így elszakadtam a soroktól és lementem.

Mosolyogva üdvözöltem őt. Néhány percen belül megérkezett apa is, aki eddig a kocsinál volt. Őt is megöleltem, majd megvacsoráztunk. Vacsi után visszamentem a szobámba. Már nem volt kedvem olvasni, így csak lehuppantam az ágyra és végignéztem a szobámon. Megakadt a szemem a gitáromon, így megragadtam és behangoltam. Nem tudtam mit játsszak, így előkaptam a kottáimat és átlapoztam őket. Végül egy - a szívemhez nagyon közel álló - dalt kezdtem el pengetni. Little Things... Elmosolyodtam, majd elkezdtem énekelni is hozzá. 

Ezt a képet nyáron készítette Bree rólam, miközben gitároztam:

- Alice, késő van. Most már tedd el a gitárt - nyitott be anya mosolyogva.

Ránéztem az órámra. Hű, jó sokáig elvoltam itt... Elszakadtam a gitáromtól és lefeküdtem aludni. 

*pár órával később*

Reggel valami furcsa zajra ébredtem. Kinyitottam a szemem, bár a nappali fény még bántotta. Az ablakomtól jött a zaj, valaki kaviccsal dobálta. Összehúzott szemöldökkel odasétáltam és kinéztem. Amint megláttam, hogy ki áll ott, elmosolyodtam és lerohantam, hogy beengedjem...