4. fejezet - Dream

Hétfő és nincs suli. Olyan megnyugtató érzés! Reggel az órám csörgésére ébredtem, mivel elfelejtettem átállítani téliszünet üzemmódra. Anyáék már elmentek dolgozni. Lementem a konyhába reggelizni. Miközben a lekváros kiflimmel ültem az asztalnál, egy kis cetli ragadta meg a figyelmemet a pulton. Odamentem, hogy elolvassam.

Jeff apa főnöke. Elég jóban vannak, így amikor Jefféknél "buli" van anyáék mindig hivatalosak ott. Hogy mit takar a buli? Azt, hogy egy csomó felnőtt ül kiöltözve egy hosszú, kajától roskadó asztalnál és beszélgetnek, nevetnek (számomra értelmetlen vicceken), miközben pezsgőt, bort isznak... szóval nem nekem való hely.
Visszaültem az asztalhoz és befejeztem a reggelimet, majd felmentem a szobámba és felhívtam Bree-t.
- Szia, ráérsz ma? - kérdeztem.
- Szia. Sajnos nem. Apa nővérénél vagyok... csak este mehetek haza, mivel anyáék nem akarták, hogy egyedül legyek otthon - magyarázta Bree.
- Értem, semmi gond - mondtam, majd elköszöntem és letettem.
Szóval, egész nap egyedül kell lennem, mivel anyáék dolgoznak, majd Jeffékhez mennek, Bree nem ér rá, Jer meg távol van... - gondolkodtam, miközben kinéztem az ablakon.
Végül úgy döntöttem, hogy benézek a karácsonyi vásárba, így jó melegen felöltöztem, majd egy táskával a vállamon a buszmegállóhoz sétáltam...

*Harry szemszög*
- Na, fiúk mára végeztünk, elmehettek! - szólt Paul, mire mind felpattantunk és kisiettünk a stúdióból.
- Néha fárasztó Paullal ennyi időt együtt tölteni - túrt a hajába Zayn, miközben a kocsim felé sétáltunk.
- Az, de ez semmi ahhoz képest, hogy milyen éhes vagyok - fogta aggódva a hasát Niall.
- Niall, délelőtt van... reggel meg ettél - nézett rá Liam.
- Igen, de az rég volt - mondta Niall, mi csak elnevettük magunkat.
- Ha szeretnéd, beugorhatunk a vásárba - mutattam a közelben levő faházacskákra.
- Oké - mosolyodott el Niall.
Liam, Louis és Zayn összenéztek.
- Szerintem mi nem megyünk - mondta Louis a tömegre célozva.
- Hát, jó - vontam meg a vállam, majd elköszöntünk tőlük.
Tényleg sok ember volt, bár néhány lányon kívül nem jött oda senki. Mi csak sétálgattunk és élveztük a téli hangulatot. Niall meglátott egy sütiket áruló faházat, így odamentünk. Ő beállt a sorba. Egy darabig  álltam mellette, majd - mivel meguntam - körbesétáltam. A hó lassan szállingózott a szürke égből. A fákat vékony réteg fedte már. Egy darabig ezt néztem, majd visszamentem a sütishez... Niall már nem állt a sorban.
- Niall James Horan, itt hagytál? - motyogtam magam elé a fejemet csóválva, majd körbefordultam.
A tekintetem megakadt egy lányon, aki egyedül ült az egyik padnál és forrócsokit fogott a kezében. Szőke haja rakoncátlanul hullott a vállára. Valami miatt nem tudtam levenni róla a szememet... Mintha megérezte volna, hogy nézem, felém pillantott. Kék szemei végigsiklottak rajtam és a többi emberen, elmosolyodott, majd belekortyolt a forrócsokiba.
Azok a szemek... majdnem elájultam, amikor rámtört valami furcsa érzés. Mintha láttam volna már valahol... És akkor eszembe jutott az álmom. Ilyen nem létezik... vagy mégis? Ő volt az a lány az álmomban...
- Harry! - lebegtette meg Niall a kezét előttem. - Mi van, szellemet láttál? - kérdezte.
Megráztam a fejemet és ránéztem.
- Nem csak... láttam egy lányt - mondtam, majd a pad felé mutattam, de az üres volt.
- Mondtam, hogy szellemet láttál, ott nincs semmi - röhögött Niall, majd beleharapott egy nagy szendvicsbe.
- De ott volt... - néztem értetlenül. - Meg fogom keresni... valahogy - suttogtam, majd összevontam a szemöldökömet. - Miért hagytál itt?
- Bocs, csak találtam egy szendvicsárust és nem tudtam ellenállni - mutatott a kezében levő kajára.
- Jó, de szólhattál volna - vágtam zsebre a kezeimet.
Visszasétáltunk a kocsimhoz, majd elindultunk haza. Egész végig gondolkodtam...

*Alice szemszög*

~

...amikor belenéztem szemeibe, hirtelen minden megváltozott. Az, amit eddig biztosnak véltem elhalványodni látszott. Csak egy valami volt az. Hogy Ő itt van mellettem... döbbenten, könnytől csillogó szemekkel... és értem aggódik. A szívem rohanó tempót diktált, bár ezt a "majdnem baleset" következményeképp fogtam fel, legbelül tudtam, hogy többről van szó...  ennél sokkal többről...

~