Visszaültem az asztalhoz és befejeztem a reggelimet, majd felmentem a szobámba és felhívtam Bree-t.
- Szia, ráérsz ma? - kérdeztem.
- Szia. Sajnos nem. Apa nővérénél vagyok... csak este mehetek haza, mivel anyáék nem akarták, hogy egyedül legyek otthon - magyarázta Bree.
- Értem, semmi gond - mondtam, majd elköszöntem és letettem.
Szóval, egész nap egyedül kell lennem, mivel anyáék dolgoznak, majd Jeffékhez mennek, Bree nem ér rá, Jer meg távol van... - gondolkodtam, miközben kinéztem az ablakon.
Végül úgy döntöttem, hogy benézek a karácsonyi vásárba, így jó melegen felöltöztem, majd egy táskával a vállamon a buszmegállóhoz sétáltam...
*Harry szemszög*
- Na, fiúk mára végeztünk, elmehettek! - szólt Paul, mire mind felpattantunk és kisiettünk a stúdióból.
- Néha fárasztó Paullal ennyi időt együtt tölteni - túrt a hajába Zayn, miközben a kocsim felé sétáltunk.
- Az, de ez semmi ahhoz képest, hogy milyen éhes vagyok - fogta aggódva a hasát Niall.
- Niall, délelőtt van... reggel meg ettél - nézett rá Liam.
- Igen, de az rég volt - mondta Niall, mi csak elnevettük magunkat.
- Ha szeretnéd, beugorhatunk a vásárba - mutattam a közelben levő faházacskákra.
- Oké - mosolyodott el Niall.
Liam, Louis és Zayn összenéztek.
- Szerintem mi nem megyünk - mondta Louis a tömegre célozva.
- Hát, jó - vontam meg a vállam, majd elköszöntünk tőlük.
Tényleg sok ember volt, bár néhány lányon kívül nem jött oda senki. Mi csak sétálgattunk és élveztük a téli hangulatot. Niall meglátott egy sütiket áruló faházat, így odamentünk. Ő beállt a sorba. Egy darabig álltam mellette, majd - mivel meguntam - körbesétáltam. A hó lassan szállingózott a szürke égből. A fákat vékony réteg fedte már. Egy darabig ezt néztem, majd visszamentem a sütishez... Niall már nem állt a sorban.
- Niall James Horan, itt hagytál? - motyogtam magam elé a fejemet csóválva, majd körbefordultam.
A tekintetem megakadt egy lányon, aki egyedül ült az egyik padnál és forrócsokit fogott a kezében. Szőke haja rakoncátlanul hullott a vállára. Valami miatt nem tudtam levenni róla a szememet... Mintha megérezte volna, hogy nézem, felém pillantott. Kék szemei végigsiklottak rajtam és a többi emberen, elmosolyodott, majd belekortyolt a forrócsokiba.
Azok a szemek... majdnem elájultam, amikor rámtört valami furcsa érzés. Mintha láttam volna már valahol... És akkor eszembe jutott az álmom. Ilyen nem létezik... vagy mégis? Ő volt az a lány az álmomban...
- Harry! - lebegtette meg Niall a kezét előttem. - Mi van, szellemet láttál? - kérdezte.
Megráztam a fejemet és ránéztem.
- Nem csak... láttam egy lányt - mondtam, majd a pad felé mutattam, de az üres volt.
- Mondtam, hogy szellemet láttál, ott nincs semmi - röhögött Niall, majd beleharapott egy nagy szendvicsbe.
- De ott volt... - néztem értetlenül. - Meg fogom keresni... valahogy - suttogtam, majd összevontam a szemöldökömet. - Miért hagytál itt?
- Bocs, csak találtam egy szendvicsárust és nem tudtam ellenállni - mutatott a kezében levő kajára.
- Jó, de szólhattál volna - vágtam zsebre a kezeimet.
Visszasétáltunk a kocsimhoz, majd elindultunk haza. Egész végig gondolkodtam...
*Alice szemszög*
~
...amikor belenéztem szemeibe, hirtelen minden megváltozott. Az, amit eddig biztosnak véltem elhalványodni látszott. Csak egy valami volt az. Hogy Ő itt van mellettem... döbbenten, könnytől csillogó szemekkel... és értem aggódik. A szívem rohanó tempót diktált, bár ezt a "majdnem baleset" következményeképp fogtam fel, legbelül tudtam, hogy többről van szó...  ennél sokkal többről... 



 
Nagyon , nagyon , nagyon jó lett :)) Ha nem akarsz megölni , akkor sietsz a kövivel :PPP :DD
VálaszTörlésnagyon tetszett! :D már nagyon várom a folytatást,kíváncsi vagyok,hogy hogy fogja megtalálni a Alice Harry..:D
VálaszTörlésxoxo :)
Nagyon jó lett!! xD Hamar a következőt. ;)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik nektek, hamarosan hozom a kövit:) xx
VálaszTörlés